Kitakarítottuk a Baumax áruház melletti, a vasút és a Jászberényi út közötti területet. Mit csináljon egy fiatal szombat kora délután, miközben odakint télfelejtő napsütés ragyog, és olyan kerületben lakik, ahol focipálya méretű zöld gyepek tarkítják be a lakótelep szürkeségét? Tán eltántoríthat minket a szabadban levésben az a tény, hogy zöldfelületeink a kevésbé figyelmes autósoknak, arrajáróknak köszönhetően tele vannak szeméttel? Miután hosszú évek tipródása után lemondunk arról a szimpatikusnak tűnő, ám megoldás nem hozó válaszról, hogy valaki csak tán kitakarít, már ott is találhatjuk magunkat a helyszínen, és eszünkbe juthat a tuti: csináljuk meg mi magunknak ezt a helyet! Tisztítsuk meg mi, rakjunk rendet mi, és vegyük birtokba, ami a miénk, a füvet, a gyepet, a rétet, ha a Jóisten megadta, ne veszítsük el az emberi gondatlanság miatt!
Érdekességek a lomok között
Négy srác, két leányzó kíséretében, a délutáni napsütésben, kint a szabadban, egy hatalmas réten, kell ennél több, néhány vidám órához, együtt lenni, és tenni, mindannyiunkért? Kezünkben zsákkal, kezünkön kesztyűben, szemünkben a szabadság és az alkotás örömével. Nem volt nehéz a területet kiszúrni, valamikor egy hete egyik tagunk, amint épp valamelyik expressz busszal ereszkedett le Keresztúr épületei közé a felüljáróról, megpillantotta a szeméthalmazban fuldokló gyepet, ott a Baumax áruház mellett, a vasút és a Jászberényi út között. Vegyük úgy, hogy fogalmunk sincs, kik szórhatták rendszeresen a szemetet autójukból erre a területre, persze, azért italos üvegeket is találtunk rengeteget, ami arra utal, hogy az éjszakai lakók is gyakran látogatják e helyet.
Mi persze nem szoktunk arra várni, hogy valaki úgy érezze, az ő dolga ott tisztogatni, nem is fontos, gondoltunk, megyünk, rendet teszünk. És mentünk is, magunk örömére, mások szolgálatára. Megemlítek azért még pár dolgot, amit ott találtunk – az alkoholos üvegek mellett. Kedvencem a wc ülőke, rendesen támlával, épp csak a Domestos kacsa hiányzott. Régóta lehetett már ott, erre következtettünk abból, hogy mélyen nyomta már be súlyával a földet. Sajnálatosan hiába ajánlottam fel mindenkinek, senkinek nem volt gondja az otthoni fürdőszobai kellékkel, így ez az egyetlen cucc, amit kénytelenek voltunk otthagyni, várunk egy kis időt, aztán kitaláljuk, hogy vihetnénk el mégis onnan. Az elhagyott zsákok tele vízzel ehhez képest apróságok, viszont találtunk egy autós táblát, rajta felirattal: „ez az autó Ferrari-alkatrészekből épült”. Ezt a táblát emlékül megtartjuk magunknak.
A jó példa követőkre talál Legkedvesebb történetem szeretném még megosztani a kedves olvasóval. Miközben takarítottunk, és én épp a kivezető út mellett szedegettem az ott felejtett laposüvegeket (vezetés közben ivászat..), lassított, majd megállt mellettem egy autós. Kérdőn néztem rá, vajon mit akarhat, mire ő hosszasan nézett, majd teljes döbbenettel szólalt meg: “nagyon királyok vagytok!” Döbbenetét, hogy valakik itt önként rakják rendbe a füves területet, nem tudta leplezni, miközben teljes zavarban közölte, ha nem ülne itt a hátsó ülésen a felesége a pici gyermekükkel, kiszállna, és jönne segíteni. Még hozzátette, hogy elege van ebből a tesze-tosza országból, és miközben újra elindult autójával, ismét csak azt ismételgette, hogy “ügyesek vagytok”. Na, ugye?
Amúgy nem volt nagy dolog, pár óra a szabad levegőn, aztán meg is voltunk. Kicsit nehezteltem, hogy épp az említett áruházban vettük a zsákokat, ráadásul nem könnyű áron, de a lényeg, hogy jól megtöltöttünk mintegy tizenöt zsákot az összeszedett szeméttel, üveggel, flakonnal, egyéb azonosíthatatlan vegyi termékkel. Amit tudtunk, a közeli szelektív hulladéktárolóban elhelyeztünk, a többit pedig elvittük egy ismerősünk konténeréhez. Ilyen egyszerű. Folytatása következik jövő héten.
Hozzászólás
No Comments