Minőségi társadalom, minőségi hierarchia

Filozófiáink

A legalkalmasabb embereknek kell vezetniük a közösségeket. Bármely közösséget, a legkisebb csoporttól a nemzeti közösségekig. Az alkalmasságot pedig ne személyek, hanem a közös célok határozzák meg. Az alkalmasságnak a minőséget kell megcéloznia. A jó szándékra, és az ész döntéseire épült társadalomban hiszünk, éppen ezért a legnemesebb lelkű, legjobb eszű személyeknek kell megkapniuk a vezetői státuszt.

A még oly nagy jövőre igényt tartó, kezdetben valóban tiszta szándékú szervezetek legnagyobb része is idővel felhígul, lelkesedése lelankad, és ellepik az egyéni érdekből csatlakozók. Ennek legfőbb oka, hogy a vezetői pozíciókba nem a legalkalmasabb személyek, hanem a legerőszakosabbak, a saját egyéni ambíciójukat a közérdek fölé helyező, hatalmi vagy anyagi haszon reményében ténykedő, szellemi javaknak híján levő „nyaligépek” kerülnek. Az ellenkező tapasztalat hiánya miatt sokan felvetik a kérdést, mindezt ki lehet-e egyáltalán kerülni? Igen!

Meg lehet őrizni a közösség eredeti tisztaságát, mégpedig úgy, hogy előre meghatározott szempontok szerint követelményeket fogalmazunk meg a vezetők felé. S méghozzá olyan követelményeket, amelyek nem a személyi hűségre, feladat specifikus tudásra, vagy netán bármilyen osztálybeli, vagyoni helyzetre, hanem általános emberi minőségi jellemzőkre vonatkoznak. A szűklátókörű, mégis erőszakos, magukat értelmiséghez tartozónak vallók sok kárt okoznak nekünk, ezért szükséges, hogy helyüket a valódi tehetséggel, tág látókörrel, és valódi tudással rendelkező alázatos személyek vegyék át.

Szív és ész a felemelkedés záloga. A mozgalmunk alapfeltétele minden tag számára, hogy lelki alkatából kifolyólag szívén viselje szűkebb és tágabb környezete sorsát, annak lelkével harmonizáljon, sorsával eggyé váljon, s így képes legyen alázatos, önfeláldozó módon segíteni azt. Ez tehát egy alkati képesség, amelyet igyekeznünk kell a legjobb módszerrel kikutatni. Egy vezető tulajdonságához emellett hozzátartozik a kiváló észjárás, mely mellett ismételten nem megszerzett tudást, hanem eredendő képességet értünk. Ez ráadásul egyértelműen mérhető is.

A hierarchikus felfogásunk alapja tehát, hogy nem személyi döntésekre alapoz, hanem törekszik az objektív értékítéletre. Szelektálnunk kell a közösség tagjai között annak érdekében, hogy mindenki a képességének megfelelő feladatot láthassa el. Ugyanakkor hangsúlyozzuk azon véleményünket, hogy minden ember bír valamilyen belső értékkel, és senki munkája nem alábbvaló a többiekénél. A célunk az, hogy minden egyént – figyelembe véve az egyéni ambícióit – a közösség számára legmegfelelőbb feladattal lássuk el.