Kiskáté

Elősegíteni a társadalom önszerveződését, és egy olyan életkörülményeket teremteni, ahol az emberek boldogságban élhetnek.

A tevékenységünk kettős, bár mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: a társadalmi önszerveződés elősegítését.

Jószándékú emberek szerveződéseként szeretnénk a környezetünkben élő emberek között kapcsolatokat létrehozni annak érdekében, hogy könnyebben tudják segíteni egymást a mindennapi életben, elősegítvén ezzel a helyi önszerveződést. Példamutatást is szeretnénk adni karitatív akciókkal, személyes segítségnyújtással, közösségi rendezvények, akciók szervezésével.

Hosszú távon szeretnénk részt venni a közéletben is. Ennek okán szellemi műhelyt is szeretnénk nyitni, ahol a Hazánk és a világunk sorskérdéseire szeretnénk válaszokat találni, gondolkodásra bírni a fiatalokat, ötletelni, gondolkodni.

A keresztényszociális irányzat áll hozzánk talán a legközelebb. Ugyanakkor nagyon reméljük, hogy új, a mostani korhoz alkalmazkadó, előremutató elvrendszert fogunk alkotni. Minden korábbi ideológiának megvannak az jó és a hibás elvei egyaránt, hiba lenne bármelyiket kétkedés és javítás nélkül magunkévá tenni.

A legfontosabb valóban az, hogy felszabadítsuk az emberek gondolkodását. Jelenleg a világ legnagyobb hatalma a média. A médiát pedig tulajdonosai felhasználják önös politikai haszonszerzés céljából. Ezáltal az egyszeri emberek véleményétől távol eső, egy adott csoport céljaival összhangban álló véleményt próbál tükrözni a média. A legfontosabb, hogy ettől a véleményvezérléstől az emberek gondolkodását kiszakítsuk, és valódi gondolkodás induljon a sok-sok különféle témáról.

Mindamellett egy közéleti szervezet célja egy lehetséges társadalmi út bemutatása. Be kell mutatnunk egy olyan elvrendszert, amely szerintünk a legjobb megoldást kínálja a legtöbb kérdésre. A gyakorlati kérdésekre válaszokat nekünk kell adnunk, de úgy, hogy az találkozzon az emberek legmélyebb vágyaival.

Ha általánoságban nézzük, akkor az, hogy boldogságban éljenek. Ez két dolgot is magában foglal.

Az első, hogy az anyagi gyarapodás szükséges eszköz, de nem cél. A teljes élethez a szükséges anyagi javakon túl lelki béke, és gazdag szellemi élet is szükségeltetik.

A másik, hogy az egyéni boldogság nem nagyon létezik, az emberek társra, családra, közösségre vágynak. Az egyéni ambíciók azért fontosak, hogy azt érezzük, hogy értékesek, sőt, valamiben kiemelkedőek vagyunk. Önmagában viszont ez a vágy sem értelmezhető, csak a többiekkel való viszonyrendszerünkben.

Ha nincs egyértelmű világnézeted, az erőszakos, anyagi javakban és lehetőségekben bővelkedő csoportok és személyek fognak irányítani. Azért nem tud ez az ország kitörni a béklyóból, mert mindig elhisszük, hogy pozitív jövőképp helyett elég az eddigi leváltása.

A meritokratikus gondolkodás áll hozzánk a legközelebb. Ezen belül is az, amely a társadalmi elismerést az intelligencia, és a szorgalom kettőse alapján kívánja megadni. A mi elképzelésünkben még egy fontos tulajdonságot is hozzátennénk ehhez: a jóságot.

A jelenleg a világot uraló társadalmi rendszer messze áll a meritokratikus berendezkedéstől a mi véleményünk szerint. A piaci életben az alkalmazottak kiválasztása terén ugyan valóban teret nyert a tudásra és teljesítményre épülő rendszer, a piaci szereplők egymáshoz fűződő viszonyában és különösen az állami életben mindez hiányzik. A kapcsolati tőke és az erőszakosságra, erkölcsi elhajlásra való hajlam sokkal inkább meghatározó érték, mint az intelligencia, a szorgalom, vagy akár a tudás.

Olyan államberendezkedést képzelünk el, ahol az intelligensebb, jó szándékú és szorgalmasabb emberek kerülnek a társadalom élére, és ők hozzák meg a közösségük életét befolyásoló legfontosabb döntéseket.

Szeretnénk először is kitörni a létet kizárólag anyagi szempontból vizsgáló gondolkodásból. Az ember spirituális lény, élete, léte csak ennek fényében értelmezhető. Az államnak és egy önszerveződő társadalomnak nemcsak az anyagi gyarapodást, de a spirituális erősödést, a lelki erősödést, és a szellemi fejlődést is elő kell segítenie.

A családban, közösségben való gondolkodás a második pillére elképzeléseinknek. Az egyén érzései, céljai csak a többiekkel való viszonyrendszerében érthető és értelmezhető, legjobb példa erre a társas kapcsolatok keresésére irányuló vágyunk.

A társadalmi önszerveződés a harmadik tényező. Egy kiemelkedő képességű államvezető ideig-óráig biztosíthatja egy nemzet jóllétét, hosszú távon azonban a társadalmi kultúra, a társadalmi szerveződés fogja alakítani annak sorsát. A társadalom önszerveződő képességét szeretnénk erősíteni annak érdekében, hogy a lehető legközelebbi, legkisebb közösség megoldást adhasson az adott megoldandó problémára, és a társadalom a legkevésbé legyen kiszolgáltatva a felülről jövő jó vagy kevésbé jó szándékú támogatásoknak.

Az idealizmusra épülő rendszerek gyakori sajátossága, hogy távlati célként felvázolnak egy szép, támogatható jövőképet, viszont kijelentik, hogy amíg ez a távoli utópisztikus társadalom ki nem alakul, az átmeneti időszakban teljesen más élet és társadalmi berendezkedés is elfogadott. Ezek a rendszerek elfogadják azt az elvet, hogy a cél szentesíti az eszközt.

Mi ebben nem hiszünk. Mi azt valljuk, hogy a mindennapi tetteink határozzák meg azt, valójában milyen világot is építünk. Felvázolunk ugyan egy ideát, de ezt azért tesszük, hogy minden cselekedetünket meg lehessen ítélni, hogy az helyes, vagy helytelen-e.

Egy szakmai alapokon nyugvó, az érdekküzdelmektől megszabadított közigazgatás létrehozása.

A szabályokat végső soron a bürokrácia hozza létre és tartatja be. A politikának az a dolga, hogy elveket fogalmazzon meg a közigazgatás számára, nem pedig az, hogy adott ügyeket pillanatnyi érdekek szolgálatába állítsa, történjen az akár államérdek, akár magánérdek miatt.

A közigazgatás szervezetének ugyanakkor egy profin működő szervezetnek kell lennie, akárcsak egy versenyszférában működő vállalatnak azzal a különbséggel, hogy itt a közjó az eredményesség fokmérője. A legtehetségesebb, legalkalmasabb személyeknek kell vezetniük az igazgatás egyes területeit, itt van szükség igazán a meritokratikus hozzáállásra.

Nem igazán, az ország házának az ország legkiválóbb embereinek tanácshelyének kellene lennie, nem holmi cirkusznak. A parlamentarizmus tekintetében szeretnénk minőségi változást hozni a passzív választójog átgondolásával, a képviselőjelöltek szűrésével, minőségi követelményeknek való megfelelésével. Szeretnénk elérni, ha a hazai tudományos elitet is bevonjuk a törvényhozási, illetve az előkészítő szakmai munkába.

Svájci mintára el lehetne gondolkodni az ellenzék szerepén is. Az ellenzék tagjai számára is adhatnánk kormányzati szerepet egy-egy területen azért, hogy bizonyíthassák képességeiket, és rutint szerezzenek a kormányzás tekintetében.

A szabad élet feltétele a biztonság. Van egy megállapodásunk a közös életünkről, ha egyeseknek hagyjuk, hogy ezeket a szabályokat ne tartsák be, akkor nem érezzük magunkat biztonságban, és így a szabadságunk sérül. A tisztességes emberek szabadságát szeretnénk elhozni, nem a bűnözőkét.

A szabályok betartására kétféle úton ügyel a társadalom. Az első a jogszabályban rögzített és a hatóságok által kikényszerített szabályok által, a második az erkölcsi szabályok által. Mindkettő nagyon fontos.

A jogszabályban rögzített szabályokat be nem tartók ellen fel kell lépnünk. Az emberek igazságra vágynak. A kis, néhány embert érintő ügyekben is. A tisztességes emnberek mellé kell állnunk, és ehhez minél nagyobb aktív részvételt és összefogást kell szereznünk. A jó szándékú emberek vannak többségben, és ezt meg is fogjuk mutatni.

Az erkölcsi szabályok is fontos elemei a társadalmunknak. Azokat fel kell vállalnunk, hírdetnünk kell.

A hagyományos társadalmi modell hívei vagyunk. Sőt, az egyik legfontosabb dolognak tartjuk, hogy az évszázadok alatt kialakult erkölcsi rendet megőrízzük, mert ezen áll az emberiség jövője.

Senki sem tévedhetetlen, de védenünk és hírdetnünk kell az erkölcsi tételeinket. Egy ember sem tehet veleszületett hiányairól, de védenünk kell a család szentségét, és azt, hogy egy gyermeknek egy édesanyára és egy édesapára van szüksége. A technikai fejlődés fontos, de meg kell őriznünk ősi szokásainkat és hagyományainkat. Fontos az egyén kibontakoztatása, de építenünk kell hagyományos közösségeinket.

Erkölcsi szabályainkat fel kell vállalnunk, hírdetnünk kell, a médiában, az oktatásban, közösségi rendezvényeinken. Ebben a hírdetésben az államnak élen kell járnia. Az oktatási egyik feladata – egy alapműveltség átadása, a gondolkodás kialakítása, és a mindennapi életre való felkészítés mellett -, hogy erkölcsi útmutatót az élethez.

Az alap- és középfokú oktatás feladata a mi nézőpontunkban, hogy átadjon egy alapműveltséget, kialakítsa a gondolkodás képességét, erkölcsi útmutatót adjon az élethez, és felkészítsen az egyéni életre és a társas kapcsolatokra egyaránt.

Az iskola feladatának tekintjük tehát a nevelést és az oktatást egyaránt. A nevelés és így az iskolai oktatás részének tekintjük az erkölcsi útmutatást, amelyet a szülők mellett az iskolának kell megadnia. Ahogy szeretnénk azt is, hogy az egyéni feladatokra, és a társas kapcsolatokra is felkészítené az iskola gyermekeinket. Azt is gondoljuk ugyanakkor, hogy a széles körű általános műveltség átadása is fontos, ezt a szerepét az iskolának meg kell tartani.

Először is szögezzük le, hogy jelenleg a médiát birtoklók önös üzleti vagy politikai céljaikra használják fel a médiát. Az, hogy ezzel a felfogással szellemi mocsárba taszítják a társadalmat, már nem egy számunkra téves hozzáállás, hanem egyszerűen bűn. Porszemnek nézik az embereket, pedig a technika lehetőséget ad számunkra arra, hogy végre a közemberhez is könnyedén eljusson az információ, és a szellemi értékek. Éppen ezért változtatni szeretnénk azon a gyakorlaton, hogy politikai szócsőnek használják fel a médiát.

A média pillanatnyi vágykielégítő szerepén is szeretnénk azonban változtatni, és a minőséget szeretnénk a média középpontjába állítani. Meggyőződésünk, hogy az emberek többsége igényes, minőséget képviselő és közvetítő környezetre vágyik, és ez a médiában megfelelő szervezési és támogatási rendszerrel meg is valósítható.

Ami pedig a sajtó szabadságát illeti, abban hiszünk, hogy a vélemény szabad, ám hazudni bűn.

A társadalmi mobilitás, a meritokrácia elvei, és a szociális érzékenység határozza meg ezirányú gondolatainkat.

A társadalmi mobilitás támogatói vagyunk, ami azt jelenti, hogy az egyén és a közösség képes legyen fejlődni ahhoz az állapothoz képest, amibe beleszületett. Magyarán, minden ember vagy család képes legyen felemelkedni, anyagiakban vagy lélekben, képes legyen fejlődni, jobb életet élni, mint azt ősei tették.

A meritokratikus gondolkodás azt mondja, hogy minden ember, család végső soron olyan életet éljen, és olyan pozíciót töltsön be a társadalom életében, amelyet érdemei szerint érdemel.

A szociális érzékenység pedig azt jelenti, hogy minden ember és család számára a kiemelkedés lehetőségét és a támogató környezetet az irányító társadalomnak biztosítania kell.

A legjobb külkapcsolati útnak a kelet-közép európai összefogást, azon belül is a Visegrádi négyek együttműködését tartjuk. Szükség volna egy területileg, gazdaságilag és kulturálisan is erős államszövetségre nyugat és kelet között félúton. Ebben az együttműködésben a magyarságnak élen kell járnia. A lengyel barátainkkal válna azonban igazán erőssé ez a szövetség.

Mindennek természetesen egy megújuló, a szellemi múltját és értékeit tisztelő Európában szeretnénk részesei lenni. Mindamellett, távolról bár, de értenünk kell más nemzeteket is, és adott ügyekben célszerű együttműködnünk az amerikai, az orosz és az ázsiai országokkal is.

Az a véleményünk, hogy minden, a magyar emberekért felelősséget vállaló szervezetnek értelemszerűen nemzeti gondolkodásúnak kell lennie. Ez nem elv, ez a felelősségünkből adódik. Az, hogy voltak, vannak olyan szervezetek e honban, akik számára ez nem természetes, az az ő szégyenük. A családunk, Hazánk iránt érzett szeretetünket gyermekkorunk óta hordjuk magunkban, ahogy meggyőződésünk szerint teszi minden magyar ember.

Ugyanakkor, van egy elvünk, amely segítségével elvi tartalommal is feltölthetjük ezt a nemzeti jelzőt. A globalizmussal szemben ugyanis mi a lokálpatrióta felfogásban hiszünk, valljuk a szubszidiaritás elvét, és azt, hogy a családi, a helyi és a nemzeti közösségek egymásra épülve kell, hogy segítsék egymást.

Mivel közéleti tevékenységet is kívánunk folytatni, ezért politikai. A hivatalos jogi formánk ugyanakkor egyesület.

Közéleti céljaink miatt civil szervezethez nem csatlakozhatnánk. A gondolataink, lelki világunk viszont nagyon távol áll bármelyik jelenleg létező politikai csoportosulás világától.

Nagyon sok olyan embert látunk viszont, akik értékesek, és tényleg cselekedni akarnak. Alaphozzáállásunk, hogy nem szeretnénk más szervezeteket megítélni. Csak magunkkal foglalkozunk, a magunk gondolataival, a magunk cselekedeteivel, a magunk közösségével.

A véleményünk az, hogy végre meg kéne haladnunk a rendszerváltoztatás előtt szocializálódott politikusok világát. A jelenleg regnáló miniszterelnök számára láthatóan a nemzet tényleges szolgálata is fontos, az elmúlt években több fontos és bátor cselekedet példázza mindezt. Nagyon sok alkut is kötött viszont a kormányzó pártszövetség annak érdekében, hogy hatalmát megszilárdítsa és kiterjessze, amely egyúttal gúzsba köti lehetőségeit, ráadásul a politikum világában amúgy megszokott módszereit mi nem fogadhatjuk el. Szerep jutott neki Magyarország történetében, de neki kell állnunk a jövő építésének is.

A Hazánknak tényleges szellemi, lelki megújulásra van szüksége. Pozitív, konstuktív, és bátor légkörre van szükség, és több olyan személyre, akikre az emberek felnézhetnek, akikről példát vehetnek.

Azért, mert most értünk meg rá.

Tíz, tizenöt éve ugyanígy itt lett volna a helye egy új szerveződésnek. Meg is jelent több új szerveződés, amely szétszakította az addigi kétpólusú politikai palettát. Ezek az szervezetek azonban nem tudtak kitörni abból a politikai kultúrából, amit a rendszerváltó pártoktól örököltek. Ezt végre valakinek meg kell tennie.

Meg aztán, nincs már mire várni, itt az idő.

Először is biztosítani szeretnénk, hogy a szervezetünkben mindenki lehetőséget kapjon annak érdekében, hogy a valóban jó gondolatokkal rendelkező és lelkes emberek kerüljenek pozícióba. Mindenki, aki szeretne egy saját kis csapatot építeni, és egy választott helyi közösséget szolgálni, az megkapja a lehetőséget, és bizonyíthat.

Vannak olyan alapelveink, amelyeket megváltoztathatatlan szabálynak alkottunk meg szervezetünk szempontjából. Ilyen az a szabály, hogy mindig önálló szervezet leszünk, hogy külső támogatást senkitől nem fogadunk el, hogy csak a fiatalabb korosztály tagjai léphetnek be hivatalos tagként, hogy csak büntetlen előéletűek tartozhatnak közénk, stb. Ide tartozik az is, hogy bárki, aki szervezeti tagsága alatt a legkisebb mértékben is korrumpálódik, többé nem tartozhat közénk. Aki viszont becsületes, azt közösségünk mindig meg fogja védeni.

E rendszer következményeként nem a vezetők által, nem is az aktuális tagság többsége által vélt aktuális vélemény alapján, hanem néhány előre meghatározott alapelv mentén fog épülni szervezetünk.

Külső támogatót NEM fogadunk el. Mindent, amire épülésünkhöz szükség van, mi magunk, belülről szeretnénk előteremteni, mégha ez meg is nehezíti a dolgunkat. Hogy miért tesszük ezt? A legtöbb szervezetet valamilyen külső támogatók támogatják anyagilag, jól megfontolt, önző szándékból. Ha az adott politikai szervezet hatalomra kerül, akkor ezek a támogatók bekérik a számlát, és azt várják el az adott szervezettől, hogy az az ő egyéni érdekeiknek megfelelően hozzon döntéseket.

Ezért bármennyire is előnyt jelentene egy ilyen lehetőség, mi nem választhatjuk ezt. Az ölünkbe hullt almánál sokkal értékesebb az az alma, amiért megküzdve, felmászunk a fára és leszakítjuk azt érett, szép állapotában.

Azt jelenti, hogy nem mások támadásával kívánunk foglalkozni, hanem azzal, hogyan tehetnénk jót. A haragtól, destruktív harctól egy országnak, egy embernek sem lett jobb az élete, és az felesleges energiákat vesz el. Nemcsak a saját politikai közösségünktől és bajtársainktól, de azoktól is, akikhez szólni akarunk, az emberektől. Az ő gondolkodásukat is eltereljük, ahelyett hogy energiáikat, kreativitásukat, ötleteiket, kezdeményezőkészségüket építő jellegű dolgokra fordítanák, pedig erre van szükség. Felszabadult, tettekbe fordított építő energiára. Ez jelenti majd az emberek igazi összefogását.

Ma a közéletben nem csak tudásdeficit van, de cselekvésdeficit is. Mindegyik politikai erő azt ígéri, hogy csak megfelelő pozícióba jutva lehet csak eredményeket elérni. Mi azt valljuk, mindenki pontosan azt teszi majd nagyként, amit tett kicsiként.

Mi példát mutathatunk másoknak, hogy igen, így is lehet csinálni, kis tettekkel, jó szándékú cselekedetekkel. Tagjaiknak pedig lehetőséget tudunk biztosítani ezáltal, hogy megmutathassák magukat a helyi közéletben, kibontakozhassanak, szervezhessenek, cselekedhessenek és közösséget építhessenek.

Olyan fiatalokat, akik szeretnék megosztani gondolataikat, vagy részt venni szellemi vitákban a közéleti kérdései terén, ill. olyanokat, akik tettrekészek, és hajlandóak a környezetükben élő embereknek közvetlenül is segíteni a számukra fontos ügyekben.

Nálunk mindenki lehetőséget kap a bizonyításra, aki úgy érzi, vannak elképzelései, és szeretne a környezetében élők vagy a Hazája sorsán segíteni.