Szeretetszocializmus

Filozófiáink

Meg kell haladnunk az eddigi gazdasági, társadalmi elveket. Ha a létrehozott érték alapján ítélnénk meg a javadalmakat, az mind a gazdasági fejlődést, mind a társadalmi igazságosságot magával hozná. A tehetséges egyéneket kell felemelnünk, és kiemelt helyzetbe hoznunk, nem az anyagi előnyöket élvezőket. Ehhez mindenkinek meg kell teremteni a lehetőséget a felemelkedésre. A távlati célunk egy olyan társadalom, ahol mindenkinek biztosított a mindennapi nyugodt életkörülménye, és ahol a tehetséges személyek hajtják előre a közösséget.

Új gazdasági rend volna kívánatos. Az a kapitalizmus, mely profitorientált, és amely kínálatát mindig a reklámok hatása alatt álló, saját szükségleteit felmérni nem képes fogyasztó keresletéhez igazítja, torz és igazságtalan gazdaságot hoz létre. Nem megoldás azonban az a szocializmus sem, amely letöri a versenyhelyzet előnyeit, és a korrupcióra hajlamos állami személyekre bízza a termelés tényezőinek meghatározását. Mi egy olyan rendszert képzelünk el, ahol a megtermelt javak árértékét elsősorban annak valódi hasznossága alakítja ki. Mi egy olyan rendszert szeretnénk megvalósítani, ahol az állam tulajdonosi részvételével kényszeríti ki a versenyhelyzet létrejöttét minden piaci szegmensben.

Az aktív emberekre kell felépítenünk a társadalmat, ebben egyetértünk a középosztály szerepét hangoztatókkal. A történelmi középosztály azonban nem az anyagi lehetőségei, hanem aktivitása miatt volt mindig mozgatórugója a társadalomnak. Fel kell ismernünk azt az egyszerű tényt, hogy ma már az aktív emberek nem a jó jövedelemmel rendelkezők közül kerülnek ki! A maszlovi elmélettel szemben az aktivitás elsősorban személyiség, tehetség és tudás függvénye, amely csak ritka esetben hoz magával jobb létbiztonságot. A létbiztonság valóban előmozdítja az aktivitást, de hát éppen ezért volna szükség arra, hogy a tehetséges, aktivitásra kész egyéneket megfelelő anyagi helyzetbe hozzuk!

Olyan társadalmat akarunk, ahol minden embernek, függetlenül attól, honnan jött, kicsoda, és mivel foglalkozik, biztosított a mindennapi kenyere, a megélhetése, a létbiztonsága. Sokszor egy fizikai munkás sokkal többet dolgozik, mint egy szellemi alkotó, igazságtalan, hogy mégis ekkora különbség van a két ember életszínvonala között. Lehetőséget kell ugyanakkor mindenkinek biztosítani arra, hogy ha tehetsége engedi, és akarja, akkor tanulhasson, és kiemelkedhessen régi életéből.

S a legfontosabb, hogy igazi magyar társadalmi összefogásra volna szükség, nem oldalakon és osztályokon, hanem közösségeken és nemzeten belül! Szükség van arra, hogy aki megteheti, az kezet nyújtson a szenvedőknek, a nehéz helyzetben levőknek! Szükség volna egy olyan közösségi hálóra, amely önmagát jól megszervezve gondoskodni tud az aktuálisan épp nehéz helyzetben lévőkön. Ez a szeretetszociális viselkedés, és egy mögötte lévő erő az, amely újra hitet és erőt adhat az embereknek, és ez lehet a záloga életünk felemelkedésének.